80 esztendős Katona Tamás
A 80 esztendős Katona Tamás köszöntése. A Tápió-vidék legjelentősebb múltidéző történelmi örö
ksége az 1849-es tavaszi hadjárat győztes tápióbicskei ütközete. Ennek a dátumnak, április 4-nek a megünneplése a rendszerváltozás előtt bizony elhalványult a másik, a naptárban pirosbetűs dátumként jelölt „felszabadulás” hivatalos köszöntése mellett. Az 1990-es rendszerváltozás után azonban minden a helyére került, s megkezdődött egy kulturális sikertörténet; 1848/49 régiónkhoz kötődő eseményeinek az emlékállítása, hagyományainak megteremtése, továbbfejlesztése. Az elmúlt 22 év alatt közel 150 év mulasztását pótolva jöttek létre emlékművek, emléktáblák, kerültek elő a dokumentumok böngészése közben elfelejtett történelmi epizódok.
Amikor a Mátray iskola történelmi szakkörös diákjaival 1995 táján elkezdtük „harcunkat” Kossuth 1849. április 5-iki nagykátai látogatása tényének elfogadtatásáért, helyi szinten nem várt ellenállásba ütköztünk. Hivatalos városvezetői körökben vonták kétségbe állításom igazát, kitalációval, történelemhamisítással vádoltak meg. Amikor felmutattam Kossuth Nagykátán írt leveleit, a tamáskodók lassan elcsendesültek. Az igazi elégtételt akkor éreztem, amikor az elnöki látogatás 150. évfordulóján, 1999-ben a történelmi vizitáció helyszínén, az egykori Keglevich-kastély falán leleplezték Kossuth és Görgey nevével a látogatás, a főhadiszállás, a hadikórház korabeli helyszínét megjelölő emléktáblát. Ezt a márványtáblát a város akkori polgármesterével együtt koszorúzta meg Katona Tamás történész. Tamással ekkor találkoztam személyesen először. Tisztes távolságból, a közönség soraiból a tavaszi emlékhadjárat szónokaként már 1989 óta volt módomban látni, hallgatni rendkívül tanulságos, hatalmas tárgyi tényanyagot tartalmazó, élvezetes stílusban előadott történelmi előadásait. Mint történelem szakos tanárnak, helytörténésznek nem hiányozhattak könyvtára polcáról Katona Tamás az 1848-49-es kort dokumentumokkal alátámasztott könyvei. Szalagos videóra vettem fel a Ráday Mihállyal közösen szerkesztett, a szabadságharc emlékhelyeit bemutató sorozatát.
Régiónk 48-as hagyományai kialakításában, ünnepségeinek megtartásában támaszkodhatott ezekben az években a történészek segítségére. Katona Tamás mellett a tavaszi hadjáratok ünnepségein gyakran tartott élő történelemórát Hermann Róbert, Csikány Tamás, Pelyach István, Kedves Gyula, Babucs Zoltán. Kiemelkedő jelentőségű volt ennek az együttműködésnek maradandó értékeként a 2002-ben létrejött, a Hermann-Kucza szerzőpáros alkotta dokumentumkötet, valamint a turai csatának 2009-ben megjelentetett emlékkönyve. Mindkét kiadványban a hivatásos történészek partnerként fogadták be maguk közé alkotótársnak a Tápió-mente helytörténészeit. Káplár Bélával adatközléssel segítettük Bona Gábor hadtörténészt, aki hat kötetben dolgozta fel a szabadságharc tisztikarának az életrajzát a hadnagyoktól a tábornokokig.
Az 1989-ben elindult nagyszerű kezdeményezés, a tavaszi emlékhadjárat történetét az alapító, Fülöp Tibor 2003-ban egy hadjáratot népszerűsítő kiadványban a következőképpen mesélte el:
„Még 1985-ben megalakítottuk a Történelmi Lovas Egyesületet, melynek céljául történelmi hátterű lovas túrák rendezését jelöltük meg. A következő év áprilisában, a váci, 1849-es hétkápolnai honvédemlékműhöz indítottunk egy kisebb lovas túrát. Koszorúzási ünnepséget is rendeztünk, ez alkalommal ismertük meg Katona Tamás történészt, aki később politikusként vált közismertté. Akkoriban a szegedi JATE tanára volt. Eltelt néhány év, és a váci koszorúzások szép szokássá váltak. Kölcsönzői huszárruháinkról egyre kevesebb gomb hiányzott, és a hivatalból kirendelt megfigyelők száma is apadt. Az ünnepségek után Klucsár Bandi tanyáján borozgattunk, elmélkedtünk nőkről, lovakról, politikáról, jóízűen ettük a slambucot, s táncházi zenész barátainkkal mulattunk hajnalig.
Nyolvannyolcban, az egyik ilyen összejövetelen Katona Tamással arról beszélgettem, hogy milyen jó lenne egy komolyabb lovas túra keretébe ágyazni ezt a váci ünnepséget. Végül is ő javasolta borozgatás közben, hogy Jászberénytől lovagoljunk el Vácig, az 1849-es tavaszi hadjárat egykori útvonalán. Javaslatát a következő évben megvalósítottuk.(…) 1989. április 3-án kilenc lóval, huszárruhában-, ott álltunk Jászberény főterén, ahol a város vezetősége, a berényi úttörők és mintegy félszáz lelkes ember fogadott minket. Hát így kezdődött…”
1989. április 4-én az alig kéthetes városi címmel büszkélkedhető település Nagykáta Barátainak Köre civil városvédő egyesülete fogadta a Berényből érkezett huszárokat. Szegedi Pálné elnök köszöntötte Fülöp Tiborékat, s a temetőben levő honvédsírok előtt Katona Tamás emlékezett a tápióbicskei ütközetre. Nálunk meg így kezdődött…
A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 2002-től lett hivatalos résztvevője Közép-Európa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvényének. Ezekben az években alakult ki baráti kapcsolatunk Katona Tamással, aki félig komolyan, félig humorosan próbálta a csapatot a cserkészek közé invitálni. Tudtuk róla, hogy országos cserkész-vezető, s tisztában voltunk korábbi lengyel nagyköveti ténykedésével is. 1848-49 megismerése és szeretete, hagyományainak ápolása, a magyar-lengyel barátság gondozása, a felfedezők és a cserkészek közös gyökerekkel rendelkező együttélése –néha együttműködése- voltak azok a kapcsolódási pontok, melyekről egy-egy közös útjaink során lehetett vele eszmét és gondolatot cserélni. Tamás a hadjárat egy-egy helyszínén mint felkért történész tartott rendszeresen előadást, míg mi ott a katonai alakiságunk segítségével próbáltuk meg emelni a helyi ünnepség fényét.
Egy esetben csapatunk a kedvező pályázati-pénzügyi helyzetének köszönhetően résztvevője lehetett a Felvidéki hadjáratnak. A több órás autóbuszozás alatt Tamás többek között beszélt családja Tápió-menti gyökereiről, a Nagykáta és Szentlőrinckáta határában levő Katona-tanya családi örökségéről.
Amikor Fülöp Tibor 2011-ben kiadta a „Huszárkonyha” c. képes albumát, abban külön lapokon mutatta be csapatunkat és Katona Tamást. Ebből a szép emlékkönyvből kölcsönzöm most Tamás életrajzát:
„Katona Tamás Budapesten született 1932. február 2-án. A gimnázium után 1950-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának könyvtár-magyar-arab szakos hallgatója. Oklevelét 1955-ben kapja meg. Egy ideig a Bács-Kiskun Megyei Könyvtár helyettes vezetője, majd a Fejér Megyei Tanács könyvtárügyi előadója. Később a bicskei Vajda János Járási Könyvtárat vezeti. Itt alakítja ki az ország első cigánytelepi könyvtárát. Ezt követően az MTA Biokémiai Intézetében könyvtáros. Kiadói szerkesztő 1961-től. A Magyar Helikon (1965), majd 22 éven át az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztője. Ezalatt műfordítással is foglalkozik. A Bibliotheca Historica történelmi és művelődéstörténeti sorozat szerkesztőbizottságának a tagja 1977-től. 1979-től pedig a Pro Memoria zsebkönyvtár szerkesztője.
A reformkor és az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc kutatója. Szabadfoglalkozású író, történész 1987-1990 között. A JATE Bölcsészettudományi Karán az új-és legújabb kori magyar történeti tanszék tanszékvezető helyettese 1990-től. Az oktatásba már korábban bekapcsolódik, hiszen 1980-tól az ELTE Eötvös József Kollégiumában, 1985-től a JATE-n tanít XIX. századi magyar történelmet.
A váci Madách Kör (1988) és a fővárosi Görgey Kör 81989) elnöke, a Nemzeti Pantheon Alapítvány (1990) kuratóriumának társelnöke, a Kárpátaljai Szövetség (1991) tiszteletbeli elnöke. A Magyar Írók Szövetségének a tagja 1983-tól. Egyik szerkesztője és műsorvezetője 1989 óta a Magyar Televízió 1848-as szabadságharcra emlékező műsorainak.
A rendszerváltoztatás hajnalától az MDF-ben, majd a MDMP-ben politizál. A Külügyminisztérium politikai államtitkára 1990-1992-ig. Ez idő után az Antall, majd a Boross-kormány miniszterelnökségi politikai államtitkára. A Magyar Cserkész Szövetség elnökének 1994-ben választják meg. Ugyanebben az évben, az önkormányzati választások után Budapest I. kerületének polgármestere. 2000-tól 2002-ig pedig hazánk varsói nagykövete.”
Katona Tamás a napokban tölti be 80. életévét. Ebből az alkalomból mind a magam, mint pedig a nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők, a Magyar Hagyományőr Világszövetség minden tagja, a hadjárat résztvevőinek a nevében kívánok boldog születésnapot, erőt és egészséget, s minden tavasszal Jászberénytől Vácig még nagyon sok élő történelemórát.
Basa László
Megjelent a tapiokultura.hu online újságban 2012. január 31-én.
>>>vissza
ksége az 1849-es tavaszi hadjárat győztes tápióbicskei ütközete. Ennek a dátumnak, április 4-nek a megünneplése a rendszerváltozás előtt bizony elhalványult a másik, a naptárban pirosbetűs dátumként jelölt „felszabadulás” hivatalos köszöntése mellett. Az 1990-es rendszerváltozás után azonban minden a helyére került, s megkezdődött egy kulturális sikertörténet; 1848/49 régiónkhoz kötődő eseményeinek az emlékállítása, hagyományainak megteremtése, továbbfejlesztése. Az elmúlt 22 év alatt közel 150 év mulasztását pótolva jöttek létre emlékművek, emléktáblák, kerültek elő a dokumentumok böngészése közben elfelejtett történelmi epizódok.
Amikor a Mátray iskola történelmi szakkörös diákjaival 1995 táján elkezdtük „harcunkat” Kossuth 1849. április 5-iki nagykátai látogatása tényének elfogadtatásáért, helyi szinten nem várt ellenállásba ütköztünk. Hivatalos városvezetői körökben vonták kétségbe állításom igazát, kitalációval, történelemhamisítással vádoltak meg. Amikor felmutattam Kossuth Nagykátán írt leveleit, a tamáskodók lassan elcsendesültek. Az igazi elégtételt akkor éreztem, amikor az elnöki látogatás 150. évfordulóján, 1999-ben a történelmi vizitáció helyszínén, az egykori Keglevich-kastély falán leleplezték Kossuth és Görgey nevével a látogatás, a főhadiszállás, a hadikórház korabeli helyszínét megjelölő emléktáblát. Ezt a márványtáblát a város akkori polgármesterével együtt koszorúzta meg Katona Tamás történész. Tamással ekkor találkoztam személyesen először. Tisztes távolságból, a közönség soraiból a tavaszi emlékhadjárat szónokaként már 1989 óta volt módomban látni, hallgatni rendkívül tanulságos, hatalmas tárgyi tényanyagot tartalmazó, élvezetes stílusban előadott történelmi előadásait. Mint történelem szakos tanárnak, helytörténésznek nem hiányozhattak könyvtára polcáról Katona Tamás az 1848-49-es kort dokumentumokkal alátámasztott könyvei. Szalagos videóra vettem fel a Ráday Mihállyal közösen szerkesztett, a szabadságharc emlékhelyeit bemutató sorozatát.
Régiónk 48-as hagyományai kialakításában, ünnepségeinek megtartásában támaszkodhatott ezekben az években a történészek segítségére. Katona Tamás mellett a tavaszi hadjáratok ünnepségein gyakran tartott élő történelemórát Hermann Róbert, Csikány Tamás, Pelyach István, Kedves Gyula, Babucs Zoltán. Kiemelkedő jelentőségű volt ennek az együttműködésnek maradandó értékeként a 2002-ben létrejött, a Hermann-Kucza szerzőpáros alkotta dokumentumkötet, valamint a turai csatának 2009-ben megjelentetett emlékkönyve. Mindkét kiadványban a hivatásos történészek partnerként fogadták be maguk közé alkotótársnak a Tápió-mente helytörténészeit. Káplár Bélával adatközléssel segítettük Bona Gábor hadtörténészt, aki hat kötetben dolgozta fel a szabadságharc tisztikarának az életrajzát a hadnagyoktól a tábornokokig.
Az 1989-ben elindult nagyszerű kezdeményezés, a tavaszi emlékhadjárat történetét az alapító, Fülöp Tibor 2003-ban egy hadjáratot népszerűsítő kiadványban a következőképpen mesélte el:
„Még 1985-ben megalakítottuk a Történelmi Lovas Egyesületet, melynek céljául történelmi hátterű lovas túrák rendezését jelöltük meg. A következő év áprilisában, a váci, 1849-es hétkápolnai honvédemlékműhöz indítottunk egy kisebb lovas túrát. Koszorúzási ünnepséget is rendeztünk, ez alkalommal ismertük meg Katona Tamás történészt, aki később politikusként vált közismertté. Akkoriban a szegedi JATE tanára volt. Eltelt néhány év, és a váci koszorúzások szép szokássá váltak. Kölcsönzői huszárruháinkról egyre kevesebb gomb hiányzott, és a hivatalból kirendelt megfigyelők száma is apadt. Az ünnepségek után Klucsár Bandi tanyáján borozgattunk, elmélkedtünk nőkről, lovakról, politikáról, jóízűen ettük a slambucot, s táncházi zenész barátainkkal mulattunk hajnalig.
Nyolvannyolcban, az egyik ilyen összejövetelen Katona Tamással arról beszélgettem, hogy milyen jó lenne egy komolyabb lovas túra keretébe ágyazni ezt a váci ünnepséget. Végül is ő javasolta borozgatás közben, hogy Jászberénytől lovagoljunk el Vácig, az 1849-es tavaszi hadjárat egykori útvonalán. Javaslatát a következő évben megvalósítottuk.(…) 1989. április 3-án kilenc lóval, huszárruhában-, ott álltunk Jászberény főterén, ahol a város vezetősége, a berényi úttörők és mintegy félszáz lelkes ember fogadott minket. Hát így kezdődött…”
1989. április 4-én az alig kéthetes városi címmel büszkélkedhető település Nagykáta Barátainak Köre civil városvédő egyesülete fogadta a Berényből érkezett huszárokat. Szegedi Pálné elnök köszöntötte Fülöp Tiborékat, s a temetőben levő honvédsírok előtt Katona Tamás emlékezett a tápióbicskei ütközetre. Nálunk meg így kezdődött…
A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 2002-től lett hivatalos résztvevője Közép-Európa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvényének. Ezekben az években alakult ki baráti kapcsolatunk Katona Tamással, aki félig komolyan, félig humorosan próbálta a csapatot a cserkészek közé invitálni. Tudtuk róla, hogy országos cserkész-vezető, s tisztában voltunk korábbi lengyel nagyköveti ténykedésével is. 1848-49 megismerése és szeretete, hagyományainak ápolása, a magyar-lengyel barátság gondozása, a felfedezők és a cserkészek közös gyökerekkel rendelkező együttélése –néha együttműködése- voltak azok a kapcsolódási pontok, melyekről egy-egy közös útjaink során lehetett vele eszmét és gondolatot cserélni. Tamás a hadjárat egy-egy helyszínén mint felkért történész tartott rendszeresen előadást, míg mi ott a katonai alakiságunk segítségével próbáltuk meg emelni a helyi ünnepség fényét.
Egy esetben csapatunk a kedvező pályázati-pénzügyi helyzetének köszönhetően résztvevője lehetett a Felvidéki hadjáratnak. A több órás autóbuszozás alatt Tamás többek között beszélt családja Tápió-menti gyökereiről, a Nagykáta és Szentlőrinckáta határában levő Katona-tanya családi örökségéről.
Amikor Fülöp Tibor 2011-ben kiadta a „Huszárkonyha” c. képes albumát, abban külön lapokon mutatta be csapatunkat és Katona Tamást. Ebből a szép emlékkönyvből kölcsönzöm most Tamás életrajzát:
„Katona Tamás Budapesten született 1932. február 2-án. A gimnázium után 1950-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának könyvtár-magyar-arab szakos hallgatója. Oklevelét 1955-ben kapja meg. Egy ideig a Bács-Kiskun Megyei Könyvtár helyettes vezetője, majd a Fejér Megyei Tanács könyvtárügyi előadója. Később a bicskei Vajda János Járási Könyvtárat vezeti. Itt alakítja ki az ország első cigánytelepi könyvtárát. Ezt követően az MTA Biokémiai Intézetében könyvtáros. Kiadói szerkesztő 1961-től. A Magyar Helikon (1965), majd 22 éven át az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztője. Ezalatt műfordítással is foglalkozik. A Bibliotheca Historica történelmi és művelődéstörténeti sorozat szerkesztőbizottságának a tagja 1977-től. 1979-től pedig a Pro Memoria zsebkönyvtár szerkesztője.
A reformkor és az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc kutatója. Szabadfoglalkozású író, történész 1987-1990 között. A JATE Bölcsészettudományi Karán az új-és legújabb kori magyar történeti tanszék tanszékvezető helyettese 1990-től. Az oktatásba már korábban bekapcsolódik, hiszen 1980-tól az ELTE Eötvös József Kollégiumában, 1985-től a JATE-n tanít XIX. századi magyar történelmet.
A váci Madách Kör (1988) és a fővárosi Görgey Kör 81989) elnöke, a Nemzeti Pantheon Alapítvány (1990) kuratóriumának társelnöke, a Kárpátaljai Szövetség (1991) tiszteletbeli elnöke. A Magyar Írók Szövetségének a tagja 1983-tól. Egyik szerkesztője és műsorvezetője 1989 óta a Magyar Televízió 1848-as szabadságharcra emlékező műsorainak.
A rendszerváltoztatás hajnalától az MDF-ben, majd a MDMP-ben politizál. A Külügyminisztérium politikai államtitkára 1990-1992-ig. Ez idő után az Antall, majd a Boross-kormány miniszterelnökségi politikai államtitkára. A Magyar Cserkész Szövetség elnökének 1994-ben választják meg. Ugyanebben az évben, az önkormányzati választások után Budapest I. kerületének polgármestere. 2000-tól 2002-ig pedig hazánk varsói nagykövete.”
Katona Tamás a napokban tölti be 80. életévét. Ebből az alkalomból mind a magam, mint pedig a nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők, a Magyar Hagyományőr Világszövetség minden tagja, a hadjárat résztvevőinek a nevében kívánok boldog születésnapot, erőt és egészséget, s minden tavasszal Jászberénytől Vácig még nagyon sok élő történelemórát.
Basa László
Megjelent a tapiokultura.hu online újságban 2012. január 31-én.
>>>vissza
